Akkordmunka: A munkadíjazásnak az a formája, amikor a díj nem a munkára fordított idő, hanem a végzett munka mennyisége szerint történik. A napszámmal szemben a munkás ügyessége és szorgalma jobban érvényesülhet. Más néven szakmánymunka.
 

Bessemerelés: Szélfrissítéses acélgyártó eljárás, amelynek során a folyékony vastömegen magas nyomású fúvólevegőt hajtottak keresztül.
 

Buca: Bucakemencében nyert salakos, szivacsos vasmassza, melyből salaktalanító és forrasztó kovácsolással forrasztott vasat (acélt) gyártottak; neve ekkor finomított bucavas vagy egyszerűen csak bucavas volt.
 

Cementacél: A XIX. században elterjedt acélgyártmány, mely úgy készült, hogy a rúd alakú kovácsvasat faszéndarabkákkal érintkezésben tartósan hevítették és pedig olyan hőmérséklet mellett, melynél a termék még nem olvadt meg, kb. 1100 ºC-al. A művelethez lombos fából (nyír, tölgy, bükk) készült friss 3-8" nagyságúra szitált faszenet használtak.
 

Flossofen (Floßofén): Bucakemencéből kifejlesztett zártmellű nagyolvasztó-típus.
 

Gyárlátogatás, főbejárás: Régi bányajog szerint a bányaszék által negyedévente a királyi biztosok részvételével tartott bányabejárás, mely a vasműveket is érintette.
 

Frissítő tűzhely, frissítőtűz: Kb. 90 x 90 cm felületű és 25-30 cm mély olvasztóteknővel valamint fúvókával ellátott, nyersvasból kovácsolható vas készítésére szolgáló tűzhely.
 

Góliát-sín: A XIX. sz. végén gyártott 12 tonna tengelynyomású, ún. „i” rendszerű, 42.8 kg/m súlyú 15 mm-es gerincvastagságú sínfajta.
 

Gyarmat, kolónia: Bányász, kohász lakótelep elnevezése.
 

Gyorseszterga acél: Különleges – világhírnévre is szert tett – önedző, Diósgyőrben a XX. sz. elején gyártott tégelyacélfajta. Lövedék gyártására Diósgyőrben kikísérletezett és szabadalmaztatott, kiváló forgácsoló tulajdonságokkal rendelkező, tégelyben gyártott acélfajta.
 

Fenyő(fa)-acél (Tannenbaumstahl): Olyan acél, melynek töretén a fenyőfához hasonló idomok mutatkoznak. Háromszor finomított acélfajta.
 

Hámor: A vasmű azon üzemrésze,, mely a bucakemencéből vagy a nagyolvasztóból nyert félkész terméket kereskedelmi forgalomba hozható vasárukká dolgozta fel. Bucahámornak is nevezték.
 

Kamaragróf (bányagróf): A régi jog szerint a királyi kamara képviselője a bányavárosokban, aki gyakran a tized bérlője is volt.
 

Kavar(ó) eljárás: Acélgyártó eljárás, melynél a nyersvas a tűzhelytől különválasztott munkatéren kezeltetett, s a lég hozzájárulását úgy mozdították elő, hogy az alagyon megömlött vasat szerszámokkal tartósan (1-2 órán át) kavarták, gyúrták.
 

Korticsh művelet (kartisch-tűz): Hosszadalmas, egyolvasztásos, kovácsvasat adó osztrák frisstűzi eljárás, melyhez lapkába öntött nyersvasat használtak. Diósgyőrben a XVIII. sz. végén alkalmazott, de be nem vált módszer.
 

Konzum könyv: A munkások által beírásra vagy hó végi vásárlásra használt könyvecske, melyet csak az állandó munkás kaphatott, akinek fizetése hat százalékát levonták a társpénztári alapra.
 

Konzum (Consum): A munkások élelmezésére szolgáló vasgyári kereskedelmi üzlet, nagy fűrészbolt.
 

Krupp-féle acél: A Krupp gyárban 1916-17-től gyártott kb. 20% krómot és 6% nikkelt tartalmazó vasötvözet, más néven rozsdaálló acél, „ a német vasipar egyik világtekintélyes dísze”.
 

Kuksz(a): Bányadarab, azaz az egyes bányaterületnek a 128-ad része.
 

Kupolókemence (cupola): A XIX. században elterjedt. Közel hengeres aknájú, tömeges öntéshez használt másodolvasztó kemencetípus.
 

Mock-acél: Szénben szegény acél, melyet alábbrendelt cikkekre: kaszákra, sarlókra dolgoztak fel.
 

Phönix-sín: Villamosvasút részére készült 180 mm magas 33.6-34.8 kg/m folyómétersúlyú vályús, ún. barázda sín.
 

Pilléres nagyolvasztó: A XIX. sz. végéig a faszéntüzelésű nagyolvasztóknál alkalmazott építési módszer, amelynél a burkolat magába foglaló (kő)faltömb, négy sarokpillér közvetítésével épült alapzatra.
 

Sáfár: Az üzem felelős vezetője, pl. Hámorsáfár, kohófelügyelő.
 

Skót nagyolvasztó: A pilléres nagyolvasztót követő, modernebb, kis építési költségű, tartósabb nagyolvasztó típus.
 

Tótkemence: A XV. sz-tól használt magasabb, bővebb aknájú, vízikerékkel hajtott bőrfúvókákkal táplált bucakemence-típus.
 

Vaskalap: Hasznos ásványokat rejtő erek, - néha a vastartalomtól egészen fekete színű – kibúvásának elnevezése.