Kohászati Tábor

Jó szerencsét! A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Múzeumának honlapja!

Kohászati Tábor

Kísérleti régészeti tábor

2010. augusztus 2-6. Újmassán a Fazola-kohónál

"Minden szép és jó volt, élveztem, remek időtöltés volt, és legalább kimozdultunk a többiekkel a lakásból.
Sok új ismerősöm lett, és amit csináltunk az is érdekelt.
Köszönöm, hogy ott lehettem, a legközelebbi alkalomkor is ott lennék ha lehet."
(Kolozsvári Milán - tanuló)

"Nagyon jól éreztem magam a táborban, az volt a legjobb amikor kovácsoltunk és az volt a legérdekesebb, amikor kivettük a vasat a kohóból.
Érdekes volt gödröt ásni, fát vágni. Néha kicsit elfáradtam, de akkor leváltottak.
Nagyon finom volt az ebéd.
Barátságosak voltak a felnőttek, jó volt a patakban fürdeni :)
Ha jövőre lesz újra ilyen tábor, szeretnék menni."
(Dubabér Milán - tanuló)

"Nagyon örülök, hogy részt vetten ebben a kohászati táborban, mert új élményekkel és tudással gazdagodtam. Ez a tábor mind fizikailag, mint szellemileg megpróbáló volt. Most már el tudom képzelni, hogy mennyi munkával tartott egy kicsike vas előállítása, mintsem egy egész páncélé... Most már tisztában vagyok vele, régen milyen nagy kincs volt a kovácsmesterség. Még ma is nehéz vasat előállítani, nemhogy mint régen. Nekem ami a legjobban tetszett a táborban az az,hogy jó volt a hangulat, a társaság, és a végeredmény.
Jó volt látni nap mint nap, hogyan készítettünk vasat a régmúlt technikájával.
Remélem máskor is lesz ilyen tábor,mert ezt a felejthetetlen élményt újra át szeretném élni."
(Gibárszki Martin - tanuló)

A táborról:

Thiele Ádám
kísérletvezető

Az Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Múzeuma 2010. augusztus 2-6 között a kora középkori vaskohászat felelevenítését és bemutatását célzó tábort rendezett 14-17 éves középiskolás diákok számára Újmassán a Fazola-kohó mellett. A rendezvény az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg az „Iskola a múzeumban” projekt (TÁMOP-3.2.8/08/B) keretei között. A szervezésben Ágoston Katalin kulturális szervező és Gulya István főmuzeológus vett részt.

Az öt napos táborban Dr. Gömöri János iparrégész, táborvezető és Thiele Ádám gépészmérnök hallgató, kísérletvezető szakmai irányításával a kora középkori vasipar teljes vertikuma életre kelt. A résztvevők részleteiben ismerhették meg a vas érceiből történő előállításának majd megmunkálásának korabeli technológiáját. Mindvégig elsődleges szempont volt a korhűség, és az eredményes vasbucakohászati technológia bemutatása.

Az első nap délelőttje és kora délutánja a kora középkori vasipar termelő egysége, a műhelygödör kiásásával telt. Késő délután a munka két bucakemence megépítésével folytatódott. A bucakohók a műhelygödör egy-egy sarkában, annak oldalfalában kaptak helyet. A műhelygödör kiásása és a bucakohók bemélyítése mellett az első napon ércpörkölő gödörben történő pörköléssel hozzávetőlegesen 60kg gyepvasérc vált kohósításra alkalmassá.

A második nap az előzőleg megépített bucakemencék kiszárításával (tűzifa égetéssel), majd intenzív kézi fújtatás melletti előmelegítésével (faszén égetéssel) folytatódott. A fújtatók harmonika-szerű, bőrrel borított replikák voltak. Délutánra mindkét bucakohó készen ált az első gyepvasérc- adag befogadására. Az őket kitöltő faszén oszlop tetejére fel lehetett teríteni egy réteg, az ércpörkölő gödörből kikerülő, faszénnel és fahamuval összekeveredett gyepvasércet. A gyepvasérc réteget faszén réteg követte az elegyoszlop süllyedésének megfelelően, eközben állandó intenzív fújtatás volt szükséges a medence nagy hőmérsékletének (1250-1350°C) fenntartása érdekében. Este, 6 órás folyamatos kohászat után a bucakohók mellfalának szétverésével a bennük összeállt szivacsos-salakos vasbucát ki lehetett húzni. Ez alkalommal még egyik kohóból sem került ki jól kovácsolható, tömör vasbuca.

A harmadik napon újabb próbaolvasztásra került sor az egyik kohóban, amelyben 7 órás kohászat eredményeképpen 1,5kg-os, jól kovácsolható, tömör vasbuca keletkezett. Ennek megmunkálása még aznap megtörtént, így egy tömör, a korabeli tömörített vasbucákhoz nagyon hasonló darabot sikerült nyerni.

A negyedik napon ismét mindkét kohóban párhuzamosan folyt a kohászat. Az előző nap jó minőségű vasbucát adó kohó üzemi paramétereinek változásának nyomon követése érdekében négy ponton hőmérsékletmérés (Dr. Bán Krisztián, egyetemi adjunktus, BME) és a torokban gázösszetétel-elemzés (Baranyai Viktor Zsolt, tudományos segédmunkatárs, ME) történt. Az egyik kohóból kikerülő salakos, hozzávetőlegesen 1,2kg tömegű vascipó a tömörítés során kettétört, a felek viszont feltételezhetően kovácsolhatóak lettek volna, bár további melegalakításukra nem került sor. A felműszerezett bucakemence viszont ismét mintegy 1,7kg tömegű, jól megmunkálható, tömör vasbucát adott. Aznap éjjel egy újabb (negyedik) próbaolvasztás végeztével még egy, 1,4kg-os vasbucát lehetett kihúzni ebből a kohóból.

A tábor utolsó napja a kapott vasbucák egyikének megmunkálásával telt. Ennek során a harmadik napon kapott vascipó előbb kockává, majd rúddá történő kikovácsolására került sor. Végül a rudat U-alakban visszahajtva önmagával kovácstűzi-hegeszteni lehetett, ezzel is demonstrálva a részvevők előtt a kovácsolás egyik fontos és elterjedt korabeli műveletét.

Összességében a rendezvény a kora középkori vaskohászati és –megmunkálási technológia korhű és eredményes reprodukálása szempontjából sikeres volt. A részvevők egy egykor nagy jelentőségű mesterség, a vaskohászat, és egy még ma is ámulatba ejtő szakma, a kovácsolás alapjait sajátíthatták el egy olyan tábor alatt, amely mindeddig a maga nemében egyedülálló Magyarországon.

Karcag, 2010. augusztus

A táborról készült filmet a IV. Fazola Napokon mutatjuk be a közönségnek.